No.6 ficc (történet)

A híres No.6 anime befejezése utáni általam kitalált történetet olvashatjátok :) Jó szórakozást hozzá! :) 

No.6

Némán figyeltem ,ahogy Nezumi eltűnik a látókörömből.Tudtam ,hogy találkozunk még csak azt nem ,hogy mikor.De abban biztos voltam , hogy ha eljön az a perc akkor többet sosem fogunk elválni egymástól.
A megsemmisűlt 6.-os zóna felé pillantottam és elmosolyodtam.A szívem őrült ritmusban dobogott az eddig átélt izgalmak miatt ,és nem úgy tűnt, hogy egyhamar le fog nyugodni.
-Shion!-hallatszott egy hangos kiáltás nem is olyan messze tőlem.-Shion!-ismétlődött meg újra és újra.
Fejem a hang irányába fordítottam ,és ziháló édesanyámat láttam meg ,miközben trappolva rohn felém.Szeme véreres volt és a könynei patakként csorogtak le kipirult arcán.Szorosan magához húzott és egy puszit nyomott a homlokomra.Aztán mégegyet...és mégegyet..
-Jól vagy Shion?!-kérdezte végűl fülig érő mosollyal
-Jól vagyok, anya.-válaszoltam mosolyogva
*
Miután egy forró csoki társaságában elmeséltem anyunak a történteket ,fáradtam léptem be a szobámba. Minden olyan volt ,mint a távozásom elött. Ennek ellenére még sosem éreztem olyan otthonosnak ezt a szobát mint most.Az ágyamhoz vánszorogtam és fáradtam lehuppantam rá. Egy halk zörgés terelte el a figyelmem az alvásról amit akkor hallottam amikor leültem.
Egy levél?!-kérdeztem fennhangon bár csak én tartózkodtam a szobában
A mellettem heverő borítékra pillantottam és sietve kinyitottam ,majd hangosan olvasni kezdtem.
*Biztosan visszajövök. Nezumi*
-Tudom...-suttogtam alig hallhatóan
Ledőltem az ágyra és magam mellé tettem a számomra értékes üzenetet.Nem telt bele sok idő ,és elnyomott az álom. 
*
Reggel egy hangos dübörgésre ébredtem az ablakom felől. "Nezumi?!"-futott át az agyamon és kipattantam az ágyból.Csalódnom kellett , miközben az ablakon dübörgő Kutyatartót néztem és kiváncsi voltam mennyi idő kell neki még ahhoz ,hogy betörje az üveget.
-Jó reggelt álomszuszék! -köszönt az ablak másik oldaláról -Beengednél végre? -kérdezte mosolyogva
-Miért jöttél ide?-kérdeztem miközben betessékeltem a szobámba
-Nezumiról akarok beszélni...-amint kiejtette ezeket a szavakat a szívem őrült dobogásba kezdett -Tudod hogy hol van igaz?
-Nem.-válaszoltam.Ha tudnám már nem itt lennék.De azt tudom ,hogy vissza fog jönni.
A kutyatartó semmitmondó arcal nézett maga elé.Képtelenség lett volna megmondani ,hogy mire gondol éppen.Tekintete üres volt ,arca komoran figyelte a semmit. (?)
-Te talán tudsz róla valamit?-kérdeztem reménykedve
-Nem.-felelte röviden -És épp ez aggaszt.
Kínos csend ült le közénk.Mindketten el voltunk foglalva a saját gondolatainkkal ,amik történetesen Nezumi körül forogtak.
-Na akkor...-pattant fel a Kutyatartó az ágyról mosolyogva -Köszönöm az információt.
-Semmiség...-válaszoltam értetlenűl
-Azért ha megtudsz róla valamit értesíts.
-Megigérem.-mondtam majd elköszöntünk egymástól
*
Aznap éjjel bágyadtam feküdtem az ágyon és vágyakozva emeltem a fejem fölé Nezumi levelét.Még csak 2 nap telt el ,de máris őrűlten hiányzott.Tudtam jól ,hogy nem fog ilyen hamar visszajönni ,mégis nagyon  reménykedtem abban ,hogy hamarosan újra láthatom.Elmosolyodtam saját telhetetlenségemen és tovább bámultam a levelet.
-Hiányzol...-suttogtam ,bár tudtam :nem hallja amit mondok.
Felelevenítttem a közös emlékeket ,pedig tisztában voltam azzal ,hogy így csak még jobban fog fájni.Könnyek kezdték mardosni a szemem ,de nem törődtem velük. Sosem hittem volna ,hogy egyszer így fogok szeretni valakit.Azt meg plána nem hogy az a valaki egy fiú lesz.
-Valyon hol van most?Mit csinál?Minden rendben van vele?-ezek a gondolatok futottak át újra és újra az agyamon .Bár Nezumit soha nem kellett félteni ,én mégis aggódtam érte...jobban mint eddig bárkiért.
Ismét szemügyre vettem az üzenetét.Szép írása volt ,szinte rajzolta a betűket. Egy könnycsepp csordult végig az arcomon , és utána követte egy másik.Letötölrem a könnyeimet majd óvatosan visszaraktam a levelet a borítékba.
-Valyon anya sejti ,hogy mi van köztünk Nezumival?-tettem fel magamnak a kérdést már nem először -Nem mondtam el neki ,de előle soha nem lehett titkolni semmit.Mindig rájött magától.
Fejem a párnába temettem és magamra húztam a takarót.Behunytam a szemem ,bár tudtam ,hogy nem leszek képes elaludni. Ma biztosan nem.
-Szeretlek Nezumi...-suttogtam magam elé
Rápillantottam a levélre és elmosolyodtam.Ha azt irta ,hogy vissza jön akkor az biztosan úgy is lesz.Elvégre ő mindig betartja amit ígér.Mosolyogtam ,de mégis könnyek áztatták az arcom.Hiányzott....nagyon is.

2 héttel késöbb

Anyukám péksége 2 hét alatt egy nagyüzem lett.Egyre többen jártak hozzá ,ezért egy kis büfét is nyitott a pékség mellé.Emiatt nagyobb helyre kellett költöztetni a helyet ,és a bevétel is felfelé ívelt.Örülnöm kellett volna ,de azóta anyu alig jár haza.  Reggeltől egészen késő estig ott van ,ami azt jelenti ,hogy semmi sem maradt ami el tudná terelni a figyelmem Nezumiról.Hiánya mára elviselhetetlen nagyságura nőtte ki magát és egyre csak fokozódott.Nem tudtam meddig bírm még.
Éppen hazafelé tartottam ,amikor valami szokatlanra lettem figyelmes .Az ablakomat -amit reggel becsuktam- most tárva nyitva lebegtette a szél.
-Nezumi....-futott át az agyamon és rohanni kezdtem a ház felé.

Nezumi szemszöge

Az asztal elött álltam és a gondosan összehajtott levelet figyeltem.2 héttel ezelött írtam ezt Shionnak , mielött elmetem.
-Látom vigyáztál rá...-mondtam fennhangon és elmosolyodtam
Hirtelen a bejárati ajtó csattanására lettem figyelmes amire ilyedten -no nem mintha én valaha is megilyednék valamitől - felkaptam a fejem. Letettem a levelet az eredeti helyére és halkan füleltem.A lépcsőfok nyikorgása egyre hangosabb lett és pár másodperccel késöbb a szoba ajtaja kinyílt.Shion esett be rajta lihegve.Mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt ,szeme véreres volt ,ami azt jelzi ,hogy nem sokat aludt az elmúlt 2 hétben.Dermedten állt, mint akinek gyökeret vert a lába.Elmosolyodtm ,de mielött bármit is mondhattam volna ,futó léptekkel közeledni kezdett felém és átölelt.Éreztem a meleg könnycseppeket a vállamon ,amire összeszorúlt a szívem.Kezemet átkulcsoltam a hátán és szorosan magamhoz húztam.Örültem ,hogy újra itt van mellettem.Beletúrtam a hajába és felemeltem a fejét.Csillogó szemeivel elpirulva fürkészte az arcom majd óvatosan elmosolyodott.
-Shion...-suttogtam alig hallhatóan és lágyan megcsókoltam
Meglepettem rezzent össze ,aztán átkarolta a nyakamat.
   Shion szemszöge
Éreztem ,ahogy ujjaival gyengésen cirógatja a hátamat.
-Soha többet nem hagylak el.-suttogta a fülembe majd mosolyra húzódott a szája
Egy hirtelen mozdulattal az ágyr fektetett és vigyorogva emelkedett fölém.Szeme tüzesen csillogot ,pont úgy  mint amikor elsözör találkoztunk.
-Azt hitem ellenkezni fogsz.-szólalt meg és kezét a pólóm alá csúsztatta
-Túl rég nem láttalak ahhoz, hogy legyen erőm ellenállni neked. -válaszoltam pimaszul
-Milyen merész vagy...-mondta és a másik kezével  kigombolta a nadrágomat.
Összerezzentem mie önelégültem elmosolyodott.
-Még mindig nem szegülsz ellen?-kérdezte de nem várta meg a válaszomat ,helyette gyengéden megcsókolt.Pár perccel késöbb minden ruhadarabom -a boxeremen kívűl - a földön hvert.
-Nem fer Nezumi...Rajtad még van nadrág..-mondtam és halvány mosoly jelent meg az arcomon
Elnevette magát majd levette a maradék ruháját is, közben végig a reakcióimat leste.Elvörösödve kaptam el a tekintetem Nezumi testéről.Addig amig csak  kidolgozott felsőtestét láttam még nagyjából tudtam uralkodni magamon, de most hogy itt volt elöttem meztelenül...
Látva reakciómat halkan felkuncogott ,majd vágytól csillogó szemeivel végigmért.Kezét a hasama tette és egészen a gatyámig csúsztatta lejebb puha ujjait.
-Ez nem ér Shion ,-utánozta nemrég elhangzott szavaimat - rajtad még van boxer.
Meghökkenve pillantottam rá és dermedten néztem az rcát.
-Ezt egy mehetnek veszem.-mondta majd lassan elkezdett megszabadítani utolsó -számára akadájt jelentő -gönctől is.-Szeretlek.-suttogta a ülembe
Az a szó volt az utolsó csepp a pohárban.Vágytól feltüzelve csókoltam meg és lihegve a fülébe súgtam:
-Nezumi..n-nem bírom.
Elmosolyodott ,majd vetett rám eg bocsánatkérő pillantást. A következő dolog amit éreztem a hirtelenjében belémhasító fájdalom ,ami az egész testemet átjárja.Felkiáltottam ,bár magam sem tudtam hogy a gyötrő fájdalomtól vagy pedig a gyönyörtől amit minden egyes mozdulatánál éreztem.Aggódva nézett rám majd megkérdezte:
-Vegyem ki ,Shion?
Megráztam a fejem és átkaroltam a nyakát.Ismét mozogni kezdett és a fájdalom helyét egyre jobban kedzte átváltani egy nagyon jó érzés.Felnyögem ,mire pimaszul elmosolyodott és egyik kezét a mellkasomra tette.Légzése -akárcsak az enyém is- sokkal  szaporább lett. Egyre mélyebben éreztem Nezumi férfiasságát a testemben.Forróság járta át minden porcikámat.
-Shion...-suttogta -Szeretlek.
Válaszolni akartam ,de csak egy halk nyögés hagyt el a számat.Gyorsított a mozgásán és egyik lábamat a nyakába téve emelte fel.Elvörösödve próbáltam ellenkezni de nem hagyta.
-N-Nezumi..így túl sokat látsz....-próbltam érthetően kiejteni a szavakat de nem voltam rá képes
-Pont ez volt a célom.-válaszolta pimaszul
Karommal remegve takartam el az arcom ha már a lentebbi részeket nem tudtam.Elmosolyodott ,majd gyngéden eltolta a kezem és így szólt:
-Látni akarlak Shion...mindenedet...-mondta majd éreztem aogy   mozgása egyre kezd lelassulni.
Értetlenűl néztem rá ,és majd megőrűltem a rámtörő érzésektől.
-Nem hagyom ,hogy ilyen hamar elmenj. -magyarázta meg és gyengéden megcsókolt. A lassítás idegtépő volt mégis kellemes.Nezumi arcából ítélve tudtam ,hogy ő sem bírja már sokáig.Végűl egy hangos "fenébe!" után ismét rágyorsított.Nyögéseink az egész házat átszelték .Öleltük és karmoltuk egymást ahol csak értük ,egészen addig amíg mindketten el nem élveztünk.

Nezumi szemszöge

Lágyan megcsókoltam Shiont, és ledőltem mellé az ágyra.csendben figyeltem kipirult arcát és hallgattam gyors légzését.
-Szeretlek Nezumi.-mondta  halkan és lesütötte a szemét.Elmosolyodtam majd átöleltem.
-Mostmár örökre melletted leszek ugye tudod?
-Tudom.-válaszoltam-És ezt el is várom tőled.-mondtam mosolyogva