A pecsét feltölt.Vakító fény áradt ki a szikla repedéseiből. hatalmas kőtömb hirtelen kettészakadt ,és egy emberi alak emelkedett ki belőle.Koromfekete szárnyait kivéve ,amelyeket bohókásan megmozgatott.Kiváncsai néztt körbe ,majd meglepetten pillantotta meg az előtte álló idegent ,aki remegve figyelte az eseményeket.
-Te szabadítottál ki?-kérdezte mély ,búgó hangján és rámutatott a fiúra
A fiú mosolyogva pattant fel majd csodálkozva mérte végig az előtte álló démont.Arcán örömkönnyek gördültek végig ,de nem törődött vele.
-Hát te vagy az.....-mondta végül ámélkodva
A démon értetlenkedve nézett kiszabadítójára.Egyáltalán nem értette a helyzetet.Csupán annyit tudodd ,hogy ez a fiú volt az aki megszabadította őt az évezredes fogságtól ,amit hamis vádakért kapott ,de ezen felül minden homályos volt a számára.
-Jajj bocsánat!-szedte össze magát az ember -Kantarou Kurosaki vagyok , örvendek a találkozásnak.-üdvözölte a dámont, aki még mindig zavartan állt elötte
-M-miért szabadítottál ki?- kérdezte értetlenűl.
A fiú válaszként elmosolyodott ,és közelebb lépett a démonhoz.
-Mert látni akartalak.-mondta végűl
-Sajnálom ,de nem értem....Mit akarsz tőlem?
-Tudod miért zártak be ebbe a kőbe igaz?-kérdeze majd a kettéhasadt hatalmas tömbre mutatott
-Igen..mert azt hitték gyilkos vagyok.-válaszolta a démon -De mi köze van ennek ahhoz hogy felszabadítottál?
-A barátaimtól hallottam egy pletykát ,miszerint erre a környékre elzártak egy nagyon veszélyes démont.Elmondták mi volt a vád ,és ők abban a hitben éltek hogy jogosan palástoltak el téged a külvilág elől..De nekem volt egy olyn ézésem ,hogy ez hazugság és alaptalanul vádoltak.Legalábbis szerettem volna ha így van.Ezért a keresésedre indultam...És végre annyi év után végre megtaláltalak!-mondta a fiú mosolyogva
A démon szó nélkül hallgatta végig a történetet.Meglepte ,hogy van olyan lány ezen a földön aki hisz benne és segített rajta.
-De a lényeg ,hogy mot már szabad vagy!-emlékeztette Kantarou a démont mjd megfordult és felnézett a kék égboltra
A démon hálásan elmosolyodott majd vett egy mély levegőt és így szólt:
-Nevezz el!
Az emberfiú tágra nyílt szemekkel pillantott a határozott lényre.Dermedten bámult előre ,lábai a földbegyökereztek.
-D-de ha elnevezlek....
Tudom.-vágott a szavába a démon-Ha elnevezel a szolgád leszek mindörökre ,te pedig halhatatlan leszel akárcsak én.Így beteljesülhet az igéret ,miszerint a világ végéig melletted kell maradjak .-sorolta fel a törvényt
Így igaz.Ha elnevezel egy démont ,az a szolgád lesz egészen a világ végéig.
Kantarou a fejét rázta majd nagynehezen sikerült kinyögnie pár szót.
-De én azért szabadítottalak ki hogy szabd légy....
-Shhh...-csitította el az ember fiút.-Én már döntöttem.Te voltál az aki kiszabadított ,tartozom ennyivel ,és különben is ..legalább lesz mi feldobja a napjaimat....
Kantarou ellenkezni akart ,de a démon hajthatatlan volt.Sóhajtott egyett majd kis idő múlva így szólt:
-Jólvan...a neved ezentúl Yoru
Kantarou szemszöge
Egy hónap telt el azóta ,hogy Yoru nálam lakik.Sosem hittem volna hogy egyszer egy démonnal fogok együtt élni.Azóta jó barátok lettünk és bár nem akartam bevallani ,de nagyon is megkedveltem.
-Kantarou ,fürdesz? -kérdezte Yoru ,miközben a fürdő ajtaját kopogtatta
-Igen.-válazoltam majd kiszálltam a kádból
-Akkor bemegyek...!-mondta hirtelen majd széles mosollyal az arcán berontott a mosdóba
-Héj!!-kiáltottam rá és sietve magam elé kaptam egy törülközőt.
-Kantarou ,mosd meg a szárnyaim én nem érem el!-kérlelt kedvesen
Beletörődően sóhajtottam és magam köré tekertem a törülközőt.
-Jólvan ,űlj le.-mondtam és elővettem a szappant
Yoru olyan volt mint egy nagy gyerek, viszont volt benne egy rejtett komolyság ,ami azért valahogy mindig megmutatkozott.Bár talán éppen ettől volt olyan aranyos.
-Köszi!- hálálkodott majd leűlt egy külön neki odakészített székre
Hátáből ekkor hatalmas koromfekete szárnyak törtek elő amiket bohókásan megmozgatott.
-Yoru ,miért ragaszkodsz hozzám ennyire?-tettem fel neki a kérdést ,ami már hetek óta fúrta az oldalamat
-Miért akarod tudni?-kérdezett vissza ,kikerülve ezzel a válaszadást
-Mert érdekel.-mondtam
Amint ez kiejtettem a számon ,a démon felém fordult majd egy hirtelen mozdulattal megragadta a karom és magához húzott.Egyik kezével a törülközőmön lévő csomót bogozta ki ,másikkal pedig gyengéden a hajamba túrt.
-M-mit jelntsen ez?-kérdeztem akadozó hangon
-Kantarou....szeretlek.-mondta lágy hangon
*-Hogy mi?!"-gondoltam magamban.Ugyanezt hangoan is ki akartam mondani ,de egyszerűen nem jött ki hang a torkomon.Dermedten álltam a fiú elött ,aki ülve volt olyan magas mint én állva.Kínzó csend lebegett körülöttünk ,amit csak a törülközőm halk huppanása tört meg amint leesett a földre.Yoru gyengéden átkarolta a nyakamt és magához húzott , másik kezvél pedig a mellkasomat kezdte cirógatni.Már majdnem összeért a szánk ,de abban a pillanatban a bejárati ajtó nyitódására lettünk figyelmesek.Ilyedtem rezzentünk szét és mindketten a fürdőajtóra meredtünk.Sietve magamra kaptam egy köntöst és kiviharzottam a fürdőszobából.
-J-jó reggel Rumiko!-üdvözöltem a szerkesztőmet
Még mindig ideges voltam ,és ez a hangomon is érezhető volt.
-Á Kantarou ,hát itt vagy!-mosolygott rám a lány , majd felbiggyeztette a szemöldökét és végig nézett rajtam-De miért van rajtad Yoru köntöse?
-He?! -meglepettem néztem mértem végig magam ,és csak akkor tudatosult ennem ,hogy a nagy sietségbe véletlenűl rossz köntöst húztam fel.
-Mert az övé mosásban van és kölcsönadtam neki az enyémet.-mentettem meg a helyzetet a démon és unottan nekidőlt az ajtófélfának.Tekintetünk egy kósza pillanatra összetalálkozott ,és akaratomon kívűl is elkaptam a fejem.
-Összevesztetek?- kérdezte Rumiko miközben szemét hol Yorun hol pedig rajta túráztatta
A démon odasétált hozzám ,majd megállt közvetlenűl mellettem és suttogva így szólt:
-Válaszolj rá te.-mondta majd további szavak nélkül kisétált a házból és besukta az ajtót.Elképedbe néztem ahogy eltűnik a lakásból.Mikor már sikerűlt összeszednem magam annyira hogy mosolygodni kezdjek Rumiko felé fordultam.
-A kéziratért jöttél igaz?-tereltem el a témát- Azonnal hozom...
-Soha jobban.-hazudtam majd besiettem a kézíratért.Rumiko nyugtalanul nézett utánam ,de tudja hogy jobb ha rámhagyja a dolgot.Nekidőltem a csukott ajtónak és egyszerre sorra kezdték megrohamozni a fejem azok a gondolatok ,amik eddig a sokktól és az izgalomtól kénytelenek voltak az agyam hátsó szegletébe költözni.
-Vajon hagytam volna ,hogy azt tegyem amit akar ha nem zavr meg minket a szerkesztőnőm?Komolyan gondolta vagy csak szórakozott velem?Innentől...hogyan tovább?
Hagytam ,hogy a gondolataim ide-oda cikázzanak a fejemben ,majd kcsivel késöbb a kéziratért nyúltam és kivittem Rumikonak.
-Tessék.-nyújtottam át neki a lapokat egy erőltetett mosoly keretében
-Köszönöm.-válaszolta kedvesen ,bár látszott az arcán ,hgogy óvatos velem szemben.Félt attól hogy valami rosszat mond ,ezért hamar távozott.-Szóval ha nem haragszol most megyek ,még le kell adnom a kéziratot...
-Persze megértem.További szép napot!-köszöntem el búcsúzóul
Rumiko szemszöge
Becsuktam magam mögött az ajtót ,mikor hirtelen meglepődésemre Yoruval találtam szembe magam.Elméjűlve nézett maga elé ,miközben a falnak dőlve támasztotta magát.
-Mi törént köztetek?-törtem meg a csendet mire lassan rámpillantott.
Tekintete üres volt ,szinte semmit nem lehetett iolvasni belőle.Válaszul megvonta a vállát és unott hangon így szólt:
-Semmi.
-Hazug...-vágtam rá-Utoljára akkor láttam ilyen zavartnak és szomorúnak mikor évekkel ezelött meghaltak a szülei egy balesetben
A démon meglepetten pillantott rám kék szemeivel majd elfordította a fejét mint ha mi sem történt volna.
-Hát jó...Ha nem akarod elmondani akkor ne mondd.Viszont adok egy tanácsot.Akármi is történt minnél elöb rendezd le.-mondtam majd további szavak nélkül kisétáltam a kapun.
Kantarou szemszöge
Már 7 napja nem beszélünk egymással.nagyon ritkán láttam az elmúlt egy hétbe ,és ha mégis összefuttotunk a,kkor is nagy ívbe elkerűl.Ideje nagy részét a tetőn tölti és csak akkor teszi be a lábát a házba ha muszáj.Utálom bevallani ,de nagyon is hiányzik.Nem értem ,miért leszek levert már attól is ha belegondolok abba ,hogy lehet hogy ez a helyzet sosem fog változni.Hirtelen a bejárati ajtó nyitódására lettem figyelmes.Yoru lépett be rajta ,de mikor meglátott ismét a kilincs felé nyúlt.
-Elég legyen már! -csattantam fel és az ajtó elé állva elpalástoltam az útját.-Miért kerülsz?-kiáltottam-Az egyik pillanatban majdnem lefekszel velem a másikban meg hozzám sem szólsz...
A démon elképedve nézett rám de nem mondott semmit.Szó nélkül álltunk egymás elött ,és hirtelen az az érzés fogott el ,mint ha gyökeret vert volna a lábam.Remegni kezdtem a félelemtől és az izgalomtól.Nem tudtam mi lesz ezután , és ez megremémített.Lehajtottam a fejem mire egy könnycepp hullott le a földre.Meglepetem néztem magam elé és próbáltam észrevétlenűl letörölni az rcom.
-Miért zavar ennyire, hogy nem beszélünk?-kérdezte hirtelen egy kedves ,búgó hang.Mégis volt benne valami ridegség ami nagyon zavart-Még van merszed megkérdezni?!.förmedtem rá dühösen.-Van fogalmad arról ,mit éreztem az elmúlt egy hétben?Tudod te mennyit szendvedtem miattad nap mint nap?!
-Sajnálom.-mondta röviden és szégyenkezve elfordította a fejét
Kis idő múlva odalépett hozzám és átölelt.Teljesen belémfagyott a szó ,pedig még annyi mondanivalóm lett volna számára.Egyre szorosabban ölelt,nekem meg össze kellett szednem magam ,ami abban a pillanatban elég nehézkes dolognak bizonyult.
-Miért?--nyögtem ki végül könnyeimmel küszködve
-Mert biztosra vettem ,hogy gyűlölsz.Olyan gyoran kimentél a fürdőszől ,szinte már menekültél előlem...El akartam menni innen ,mert tudtam csak bajt okoznék ha veled maradok.De nem tudtam rávenni magam arra,hogy itthagyjalak.-hirtelen elhallgatott és kibontakozott az ölelésből.Egyik kezével gyengéden összeborzolta a hajam és kedvesen rámmosolygott.
-Hülye vagy...-szólaltam meg elvörösödve-Ha nem szeretnélek már rég elküldtelek volna.-mondtam majd elvörösödve lehajtottam a fejem
Lassan odahajolt hozzám míg ajkunk összeért.Először csak lágyan ízlelgette a számat majd egyre tüzesebb mozdulatokkal kezdett megszabadytani ruháimtól.
-Y-Yoru..ne...-ellenkeztem határozatlanul
-Bocsáss meg...de nem bírom tovább.-mondta lágy ,suttogó hangon majd ledöntött a fotelbe és föléhajoltam
Haruka szemszöge
Nem is tudom,hogy láttam-e már így elvörösödve.Légzése egyre szaporább lett ,de még mindig próbált ellenkezni.Odahajoltam hozzá és apró csókokkal kezdtem halmozni nyakát és mellkasát.Egy halk nyögéssel fejezte ki élvezetét ,majd hirtelen belekapaszkodott a pólómba és erőteljes mozdulattal tépni kezdte ahol érte ,míg végűl sikerűlt megszabadítania tőle.
-Nem fer ha csak én vetkőzök..-magyarázta meg elpirulva
Elmosolyodtam és egy határozott mozdulattal téptem le róla maradék ruháit is.Lágyan megcsókoltam ,míg egyik kezemmel férfiasságát kezdtem izgatni ,mire hangosan felnyögött.
-Y-Yoru...-kezdte remegő hangon ,de ahelyett hogy befejezte volna mondandóját borzongva rezzent ösze.
-Sajnálom ,de tényleg nem bírok tovább várni.-kértem bocsánatot és meztelenre vetkőztem
Kantarou szemszöge
Már mind a ketten teljesen pucérak voltunk és ez a szituáció is kezdett egyre hevesebb lenni.
-Szabad?-kérdezte lihegve majd felemelte a lábaimat
Bár ez inkább költői kérdés lehetett, mivel még mielött válaszolhattam volna lassan becsúsztatta égbemeredő hímtagját a fenekembe.Akaratlanul is felnyögtem ,mire ő elmosolyodott és lágyan beletúrt a hajamba.Mozogni kezdett ,mire hirtelen az egész testemet elöntöe a forróság.Hihetetlen fájdalom volt minden egyes mozdulata ,de a gyönyör miatt amit kaptam képes voltam elviselni.Egyik kezét a mellkasomra tette másikkal pedig a lábamat támasztotta.Mozgása egyre hevesebb lett ,és már egyszerűen képtelen voltam józan ésszel cselekedni.Hirtelen mozdulattal felűltem ,hátradöntve ezzel a démont ,aki meghökkenve néztt rám.Felemelkedtem férfiasságáról és megcsókoltam, eközben ujjaimat betoltam fenekébe mire ő mosoylogva rákérdezett:
-Szerepcsere?
-Akár...-válaszoltam majd gyorsítottam kezem mozgásán
Nyelvemmel mellbimbóját izgattam és közben mosoylogva hallgattam elégedett nyögéseit.
-Szeretlek.-súgtam a fülébe mire ő rámnézett vágytól izzó kék szemeivel és remegő hangon válaszolt.
-É-n is téged...
Ujjaimat lassan felváltottam hímvesszőmmel és mozogni kezdtem.Izgató nyögdécselése kedzte egyre veszélyesebbé tenni a helyzetet.Yoru a kanapéba mélyesztette ujjait ,miközben kecses mozgással vonaglott alattam.Meztelen bőre fehér kristályként csillogott a verejtéktől.Végűl már nem csak a fotelt kamolta hanem engem is ahol csak ért.Hallottam szíve dobbanását , gyors lélegzetét amely minden egyes mozdulatnál szaporább lett.Szabad kezemmel megmarkoltam lüktető hímtagját és izgatni kezdtem ,miközben egyenletesen mozogva hatoltam belé.Nyögései egyre hangosabbak lettek.Beletúrtam dús fekete hajába és éreztem ahogy forró teste megremeg.Fokozva a feszűltséget nyakát is csókolgatni kezdtem.A gyönyör mindkettőnke a hatalmába kerített ,téptük egymást ahol csak értük és a házat az élvezetek hangja töltötte be.A mámor minden egyes mozdulatomnál fokozódott ,izmaim megfeszültek.Végül nem bírtuk már tovább és hangos nyögések közepette elélveztünk.Lihegve ledőltem mellé és rápillantottam.Rámnézett csillogó szemével és elmosolyodot.Akkor már tudtam ,hogy az egész éltünket egymással fogjuk leélni.
